Veszélyes a fűtött padló,
Leterített hőtan-betli.
Patát éget rajt’ a vadló
S pattog, mint egy Michael Flatley.

Ilyen forralt táncikától
Mállik lúdtalpbetét s fáj hát.
Ember küzdj és irtsd, mi gátol!
Ne fűts padlót, vegyél kályhát!

Hétvégének előszele
Fú, mint vidám hajszárító,
S fellegekbe szállok vele,
Alattam Velence ító.

Szakadnak le ragok s szavak
Esnek szét, mint püfölt Lego.
Hall a süket és lát avak,
S tombol a sok víg kend ego.

Hálatáncom éterűri.
Jöhet tűzokádó hét fő,
S nullázhat e sárkány-zsűri,
Víg vagyok, míg nincsen hétfő.

Ha a lélek vándorlana
Vé alakban, mint a madár,
Nem tudnám, hogy épp hol van a
Mozgástól a lélekhad ár:

Egyszer drágák, másszor olcsók…
Magát itt ki ismeri ki?
Hol egy pofon csattan, hol csók…
Pédiáddal segíts, Wiki!

Folyton folyvást költöznének:
Karl-Heinz, Judy, Tánya, Gábor…
S harsogna bősz menet-ének.
Abcúg lélekvándortábor!

Néhány vélemény a műről:

„Szórakozik a lélekvándorlással?! Monnyonle!!!
/New Age guru/

„Ez az! Őőő, akarom mondani, teológiailag helytálló mű, bár a stílusa...”
/pápai nuncius/

„Nem értem! Mi van?! Semmit nem hallok ebben a nagy zajban, mert a fiam áriázik a szomszéd szobában!”
/Andrea Bocelli idős édesanyja/

„Ez nem vers, ez kultúrmocsok! Ezt még a szomszéd macskájának sem olvasnám föl! Sőt, a süketfajdjának se! Nulla pont!”
/Puzsér Róbert/

„Ez a! Va benne olya izé! Tökjo tökjo! Csinálom sláge ebőő!”
/Fekete Pákó/

"Tanulni, tanulni, tanulni!"
/Lenin/

"Ugye, hogy nem ígértem mást, mint vért, verítéket és könnyeket?!"
/Sir Winston Churchill/

"Frady Endre! Úgy szeretnék már az utókorod lenni!"
/Újpesti Barnabás/

"Ni!"
/egy ó-brit lovag/

Bárányfelhők hada béget
S betölti a nagy kék éget,
Pontosabban szólva eget.
Mindegy, e had úgysem beget!

Nem beg, nem bég s ráadásul
Némaságban el sem fásul,
Sőt, jókedvvel legel égfűt,
S nem izzad, bár a Nap ég, fűt.

Ó, ti birkapárák boldog
Nyája, ott élhettek, hol dog
Nincs, nem harap s meg sem ugat!
Az a légvár, az már Nyugat?

Hogyha nagy zöld döglégy lennék,
Slambucznék és Szupermennék
Sikoltozva fapartvisért
Nyúlnának – ez álom kísért.

Pedig nem is vagyok zöld én,
Csak egy paraszt termőföldén
Élő óriás barna atka,
Nőm szerint cukorfalatka.

Elfogult ám velem e nő,
Neki én vagyok a menő,
Nem pedig a tücsköt-bogárt
El-eljátszó Humphrey Bogart.

Atkaanyám, itt az eke!
Van időm, eltűnhetek-e?!
Zöld döglégy, ha lennék vélet-
-len, elszállnék, mint az élet…

Rohanni is lehet…
Kenődik a táj,
Csíknak látsz tehenet
S hangrobban a nyáj.
Tégy úgy, mint egy lelet,
Kicsit álldogálj!

Nézhetsz szét és szana…
(Költő úr, túl mély
Kezd ez lenni, nana!)
Hámozhatsz, a héj
Tája alatt van a
Táp. Na, azon élj!

Bekapta a ventilátor
Bajuszomat tegnap este!
Nem olléztam, mivel hát orr
Nyeséskor az ember teste

Sajog, mint szerelmi bánat,
Bullharapás gyulladt fülön,
S lórúgás, mely éri számat…
Nem mind, hanem külön-külön.

Juanitám sikolt: „Minő
Rémes lett az orrod, José!
Esküvőnkig vajon kinő,
Vagy menjek a Juanhoz-é?!”

Oly nagy eső van kinn oda
(Jaj a szórend! Odakinn tán?),
Mintha csak két tanuszoda
Billegne egy mérleghintán.

Csoda-e, ha minden ömöl?!
Ömöl Emil, ömöl Amál,
Ömöl email, minden ömöl!
(Sorvég deja vu-m most blamál.)

Barna kislány áll az esőn,
Bazsarózsát viszek neki
(Jó rím lenne a Danke Schön!),
De csak ordít: Mért nem dzseki?!

Megszitáltak sörétek,
Elkerültek mázlik,
Köret lettem, kör-étek,
S van rajtam vagy száz lik.

Rostásra sült nyuszita*
Vagyok és a szesznek
Hódolgató huszita
Lovagok épp esznek.

Well-done lelkem csúszik át
Túlra s hallok áment.
Nyúlnőm nem ad puszikát,
Sőt új nyúlfile-t rámment.

*nyulusz likacsusz lukullusz

Összetörten zokog Irma,
Tombol, bömböl, nagyon sír ma.
Könnyár ömlik szemüvegén,
Megvigasztalom, de meg én!

„Ne sirasd a törött bögrét!
Megragasztja kedves Dögrét
Elvtársnő a hatodikon,
S szebb lesz, mint egy szovjet ikon.”

„Jaj, de ez egy Lenin mintás
Volt, min ő és neje kint ás
Dácsakertben kulákot el,
S háttérben két vörös fotel!”

„Lenin elvtárs volt a csészén?!
Elvtársnő, megáll az ész! Én
Elbújnék, mint kinek Nap árt!
Éljen Lenin, éljen a Párt!”

Alkotok egy slágernótát,
Mely a többi közül kivál,
S hallatán szájt nem csak ló tát.
Zsebben lesz a dalfesztivál!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Oly tüzes a dal, mit írok,
Ki nem tapló, még az is ég:
Észak svédek, dél asszírok,
Sőt az egész emberiség.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Vad dallamom vért is forral,
Átizzad az ing, a pamut,
S csak az marad lógó orral,
Ki vagy süket, vagy egy mamut.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Vastapsütem széjjelveti,
S leomlik a táncdalterem.
Mint sízőevést a jeti,
Fesztivált én úgy megnyerem!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Who knows
Hun Óz?

Rosszat, aki megtapasztalt,
Felejtse el! Úgy célszerű.
Béke terít házi asztalt,
S durcát durrdefektez derű.

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Ásni, vájni, túrni minek;
Egykor izzó izé ég-e?
Múltba visznek mind a sínek?
Rossz régmúltnak rossz a vége!

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Terheit ki elfeledi,
Igen hálás lehet, mer’ ő
Oly szabad, mint másfél Jedi,
S kerüli a sötét erő.

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Ez a tuti módszer mára:
Emlékezni csak a jóra!
Rendelésnek vége! Ára:
Harmincezer, másfél óra.

(Mondom: harminc!!!)

A mi falunk nagyon ó, na
Itt osztán az aggok s vének
Pletykálják, ha kutyám vóna,
Elnevezném Misikének.

Mért pont Misi?! Mért nem Ludwig?!
Mint a van Beethoven, úgy ám!
Gágágá! – röhög egy lúd. Víg.
No megállj, csak legyen kutyám!!!

Felvillanyoz az a tudat,
S öblös szám is ezt hörögi:
Kutyám felfal minden ludat,
Vagy ne legyek agg Döbrögi!

Almafán az alma ring,
Kapufán meg kapu?
S rozmaringfán rozmaring?
Ugye így van, apu?

Hefa az, min a he ring,
S ósztárfán ring ósztár?
Anyu, szoros a Bering,
S ki az a Ringo Starr?

Hun ring a Hungaroring,
Ehun-e, vagy ahun?
Traktoron a traktor-ing,
Mente s atilla hun?

Dolmányos e traktor ing,
Amiként a varjak?
Anyu! Apun az orr ing?
Tudom… ne zavarjak!

(De mi ring a bitófán?!)

Chuck Norris már öreg apó.
Kick-boxban még Woody Allen
Ellen is tök esélytelen,
S lassú, mint a síkon a Pó.

Remeg rajta láb is, kéz is,
Agg gyomra csak pempőt emészt,
Fél méterről lát csak szemészt,
S fejéről hull hajprotézis.

Szakálla ősz, folyton rálép,
Esik s bőg, mint digó csatár.
Foghíja villan ki, ha tár
Szájat, hol már csak a nyál ép.

Szuttyog, mint egy náthás tetem,
Ám belül még tüze ég, sőt
Erőt gyűjt és rúg egy végsőt…
S kihal a világegyetem.

Hogyha lennék ezer kiló,
S hengeres, mint búzasiló,
S lenne saját alaptömböm,
Ütlegedre tompa bömm-bömm!
Hangot pangnék félunottan,
Te meg nejem, fájnál ottan.

Ám én csupán hatvanhárom
Kiló vagyok édes párom,
Úgyhogy sodrófádat tedd el,
S másfél mázsás termeteddel
Hagyd, hogy legyen nekem kiút!
Üss inkább két Klicskó fiút!

Barna kislyány tésztát gyúrik,

Bámulják őt Gézák s Gyúrik.

„Két karoddal engem fonj át

Barna kislyány, ne tarhonnyát

Pöndörésszél!” – szól az egyik

Gyúri, osztán odamegyik

Pödmöllézve s csattanna csók,

Ám a tésztamálés kacsók

Osztanak, oszt’ oszt a fal és

Gyúrink szügyig tarhonyalés…

Fenn a fán egy alma ring,
Alatta nagy elme reng.
Hintázik egy kört Isaac,
S imbolyog a kerti szék.

Két fül s nem ám elme hall
Zajt, midőn az alma hull.
Tudósunknak feje fáj
S bőg: Fáknak e faja fúj!!!

Dühtől úgy elfeketül,
Mint túl well-done fóka tál,
Ám ekkor e vén Zorró
Rájön: Hoppá, vonzerő!!!

Fára mászva felkiált,
S ágról, hol fajd-falka ült,
Kis g-vel szel levegőőőőőt…
Puff! s címet kap, lovagit.

(ma énekeltük először az Istentiszteletünkön, úgyhogy közzéteszem)

A „Before the throne of God” c. dal általam való fordítása
(az eredeti: http://www.youtube.com/watch?v=yoPyLcY6Zv4&feature=related )

A mennyben fenn a trónusnál,
Hol meghajol majd minden térd,
A szerető nagy főpap áll,
Ki mindig él és engem véd.
Kezébe véste a nevem,
Szívébe írta ugyanígy,
Amíg kiáll Ő mellettem,
Nincs szó, mi Tőle eltérít.
Nincs szó, mi Tőle eltérít.

Amikor sátán megkísért,
A bűnöm vádol legbelül,
Felnézek Őrá vigaszért,
Ki bűntelen s a trónnál ül.
A Szabadítóm értem halt,
A bűnös lelkem könnyű már,
Az Úr most ártatlannak tart,
A Fia vére volt az ár,
A Fia vére volt az ár.

Az Úr előtt áll Egymaga,
Nincsen ily tiszta más, csak Ő,
Az Alfa és az Ómega,
A nagy Király, ki értem jő.
Ővele meg nem halhatok,
Lelkemet vére mosta már,
Benne rejtőzni nagy titok,
A mennyben él és énrám vár,
A mennyben él és énrám vár.